Ugrás a tartalomra

Már a teve is átmehet a tű fokán

Szántó István
Utoljára módosítva
2021. november 21. vasárnap 11:13
Szántó István jegyzete.

Drága ereklyeként őrzöm mamám fényesre simított stoppológombáját és fémgyűszűjét. A sokat látott, kacatokkal teli varródobozától sincs szívem megválni. Magam is korán megtanultam bánni a tűvel és cérnával. Pontosan emlékszem, politechnika-órára négy kisebb-nagyobb gombot kellett felvarrnom egy szövetdarabra. Sikeresen. Mivel a házunkban két szabóműhely is volt, akár csalhattam is volna, de minek. Máig is bármikor teljes szakértelemmel helyére teszem a lógó vagy leszakadt gombokat.

Gyerekként ismertem meg a női varrószalonok és a házi szabóságok miliőjét. Hosszú évtizedekig Miskolc legmenőbb mestere Fehér Eta volt, az Ady híd melletti bérház első emeletén. Fogalom volt a neve. Hárman vagy négyen taposták a szalonjában a tompán vagy éppen élesen kattogó varrógépeket, míg Eta néni a kuncsaftok körül forgolódott. Őt sosem tudnám elfelejteni, mivel egy nap alatt varázsolt rám kiskabátot egy lószőrpokrócból. Fusiban. Minden próba nélkül, ránézésre vett méretet. Ma már hihetetlen, de az ötvenes évek első felében gyermekekre való kabát nem létezett a konfekcióban.

Társbérlőnk, Britz Ali bácsi, édesapám barátja egy igazi kocaszabó volt. A földszinten lévő Tamás Bandi bácsi úri szabó ragasztotta rá ezt a nem éppen hízelgő címet. Persze nem ok nélkül. A köztük lévő beteges acsarkodás engem egyáltalán nem zavart. Mindkét műhelyt amolyan saját játszóteremnek tartottam. Alinál a súlyos vasalófa volt a kedvencem, míg Bandi bácsinál már önálló feladatom is volt. A vasalóvászontól párás gőzben lelkesen bontogattam a fércet a lószőrtömítéssel merevített zakókból. Cserébe megkaptam a szabókréták csonkjait, amelyekkel kidekorálhattam a lépcsőházunk ajtaját.

Hajdanán minden rendes polgári családban volt egy kiszolgált varrógép. Rokonságom körében is többen birtokoltak egy öntöttvas lábú, rácsos pedálú, antik Singert vagy egy szovjet Lucsnikot. A mechanikus gépezetet fakupola borította, és rajta horgolt csipke jelezte, hogy micsoda becsben tartják. Olyan „sosem lehet tudni” megfontolásból.

Magam is szerettem volna egy ilyenre szert tenni, csak azért, hogy egyszer-kétszer újra hallhassam a gépi varrás pergő kattogását, mint valamikor réges-régen Aladár bácsi velünk szomszédos konyhai műhelyéből. Na meg annyiszor láttam már hajtókafelvarrást és üleprepedést eltüntető beavatkozást, hogy ideje lenne egyszer az elméleti tudásomat a valóságban kamatoztatni.

Mindez arról jutott eszembe, hogy nemrégiben egy fiatalos hölgy szórta tele hirdetésével a környékünket. Kíváncsi lettem az ajánlatára. Elmondta, csaknem három évtizeden át volt biológia és rajz szakos tanár. Az ország legjobb középiskoláiban tanított, majd Miskolcra visszatérve szembesült az általánosban meglévő körülményekkel. Máig sem tudja eldönteni, maga változott meg, vagy az alsó, felső tagozatosok viselkedése, magatartása romlott meg ennyire. Bevallotta, annyi kirívó fegyelmezetlenséggel találkozott, hogy megcsömörlött a tanítástól. Élete célja volt a tanítás, Erzsébet sosem tudta volna elképzelni, hogy egyszer csak magától felhagy a pedagógusi hivatással. Végül mégis rákényszerült.

Szerencséjére az iparművészeti főiskolán textilszakos diplomát is szerzett, így otthon van a varrótű és a cérna világában. Valamikor fiatalon már megpróbálkozott az alkalmi szabásvarrással a kevéske tanári fizetésének a kiegészítésére. Alig tizennégy évesen már egy szuper Csajka géppel öltögette a maga tervezte divatos ruhákat. Abban az időben, amikor még nem voltak csicsás butikok és a bolti öltönyöket házilag kellett magunkra igazítanunk. Így aztán most így hirdeti be az újdonsült újraindított vállalkozását. Elárulja, könnyű a dolga, a legszuperebb varrógépei vannak, és már a cérna befűzése sem gond. Magam se tudtam, újabban a tű fokát egyszerűen csak ki kell nyitni, és így már akár a teve is átsétálhatna rajta.

Eltűnt az a világ is, amikor csak a kilencven esztendős Mariska nénire bízhattuk a cérna befűzését, mert ő szemüveg nélkül is jobban látott, mint mi okuláréval. Neki bezzeg elsőre, egy nyálas simítással sikerült. Majd lenéző mosollyal asszisztálta, hogyan fércelik össze a vasárnapi töltött csirke hasát…

(Borítókép: Illusztráció; Fotó: Pixabay)

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-
Miskolc és környéke