„Szerintem Ron Howard egy fantasztikus rendező, aki nagyon jól meg tudta fogalmazni Lucianot. Nagyon igaz portrét sikerült róla alkotni, mely révén teljes képet kaphatunk a művészről, az utazásokról, a fellépésekről, azokról, akik vele léptek színpadra.” – nyilatkozta a Miskolc Televíziónak.

Mint mondta, de emellett van egy másik, emberi oldala is a portrénak, amin keresztül Rona Howardnak sikerült megmutatni, milyen volt Luciano emberi arca: a jó és rossz dolgok, a szórakozás és az igyekezet. – Nagyon örülök, hogy részt vehettem a munkában, és hogy egy abszolút teljes képet fest Lucianoról a film. Nagyon jó alkotásnak gondolom – emelte ki.

Nicoletta azt is elárulta, mit szeretett meg elsőként az énekesben. „Óh, nagyon sok dolgot. Azt gondolom, fizikálisan egy nagyon határozott, karizmatikus ember volt. Az arcvonása, a tekintete és a mosolya mágikus hatással bírt. Amikor Luciano rám mosolygott, az valami gyönyörűséges volt, és természetesen sok belső tulajdonságát is nagyon hamar megszerettem. Ő mindig boldog volt, mindig szeretett engem. Szóval mi ketten nagyon élveztük az életet. Igazi, minőségi időt töltöttünk egymással, és ez a legnagyobb ajándék az életben. Élvezni a másik társaságát, és szeretni őt, szeretve lenni. Nagyon-nagyon jó időszak volt ez az életemben. Igazán meghatározott engem.” – árulta el Nicoletta, hozzátéve: a zene Pavarotti számára a legfontosabb dolog volt.

Mint mondta, a zene azért volt számára mindennél fontosabb, mert úgy tekintett rá, mint egy ajándékra, amit Istentől kapott. – Igazán meg akarta osztani ezt az ajándékot mindenkivel, de mindig a legjobbat is akarta mutatni. Nem másokkal versengett, hanem saját magával. A megfelelés magával folytatott harc volt. Mindig, minden nap, és másnap is jobbnak és jobbnak lenni. A legjobbat akarta adni másoknak. Azt hiszem, ez igazán fontos volt számára – emlékezett vissza az operavirtuóz özvegye.