A múlt hét végén megrendezett nyolcas döntőben a Győr, majd a PEAC Pécs legyőzésével jutottak el a fináléig a miskolci kosarasok, ahol aztán a legerősebb magyar együttes, Európa egyik topklubja, a Sopron volt az ellenfél. A DVTK öt év elteltével jutott be újra a Magyar Kupa döntőjébe, ahol igazolva a papírformát, a Sopron 56-79-re győzni tudott, tizedik kupaaranyát begyűjtve ezzel. Pár nap pihenést követően, a szerda esti edzés előtt faggattuk a tapasztalatokról Földi Attilát.

– A csapattal együtt úgy gondolom, hogy ez egy megnyert ezüstérem, és nem egy elveszített döntő – kezdte. – Az utolsó meccsre is úgy mentünk ki, hogy a lefújást követően egymás szemébe tudjunk nézni; hogy elmondhassuk, mindent megtettünk a győzelemért. Ezt maximálisan teljesítettük. Visszanéztem azóta a mérkőzést, és ha voltak is kihagyásaink, követtünk el hibákat, ma is állítom: ahogy eddig, úgy ezúttal sem volt probléma az akarattal, a szívvel. Nem vagyunk tehát csalódottak.

A szezon elején fiatalításon átesett, kevesebb légióssal felálló diósgyőri csapat a mentális erőre, a küzdőszellemre és az összhangra épít. A vezetőedző is ezt követeli meg játékosaitól. – Minden alkalommal bele kell adni mindent, hogy bizonyítani tudjuk: mi is képesek vagyunk a jó teljesítményre, és méltóképpen tudjuk képviselni a diósgyőri színeket.

Nos, ezt a kupasorozatban is láthattuk Medgyessy Dóráéktól, akik nagy motivációval léptek pályára a nyolcas döntőben – ahol egészen más és más kihívások várták őket. A Győr ellen plusz motivációt jelentett, hogy korábban kétszer is kikaptak tőlük, így mindenkiben égett a bizonyítási vágy, hogy őket is le tudják győzni. És ez egy színvonalas – a vezetőedző szavaival: egy szinte hibátlan – mérkőzésen sikerült is Földi Attila csapatának. Jöhetett a Pécs, és hirtelen egy kis nyomás szakadt a DVTK-s lányok nyakába. – Nincs ég és föld különbség a két csapat között, de azért eddig tudtunk nyerni ellenük, így valamivel mi számítottunk az esélyesebbnek. Kis túlzással, de mintha leginkább magunkat kellett volna legyőzni. Megbirkóztunk azonban ezzel is, ami fontos tapasztalat, hiszen hamarosan hasonló mérkőzések várnak ránk a bajnokságban. A kupából építkezhetünk a ránk váró feladatok teljesítésénél.

A fiatal vezetőedző első szezonjában, pandémiával terhelt időszakban gyűjtötte be csapatával a kupaezüstöt. Kíváncsiak voltunk, hogy a büszkeség mellett mit érez most? – Édesapám is kosárlabdaedző, ebben a szakmában nőttem fel. Sokat láttam, sokat tanultam már eddig is. Ugyanakkor tudtam, hogy egy olyan nagy klubnál, mint a Diósgyőr, komoly elvárásoknak kell megfelelnem. Ráadásul a csapat az előző években magasra helyezte a lécet a bajnoki szereplésével, a szurkolók sikereket akarnak. Kaptam kritikákat korábban, de ez, ha fájt is, ösztönzött a jobb teljesítményre, a még több munkára. Bizonyítani akarom mindenkinek, hogy itt a helyem. Jólesik, hogy ma már egyre több az elismerő szó. És tudni azt, hogy valami kis örömet, boldogságot szereztünk ebben a nehéz időszakban a szurkolóink számára, az valóban büszkeséggel tölt el.

A múlt vasárnapi kupadöntő után ezúttal a Női Kosárlabda NB I A-csoportjának 21. fordulójában csap össze az Aluinvent DVTK a Sopron gárdájával. A találkozó szombaton 18 órakor kezdődik a Generali Arénában.