A híd, ami a Kandia közből vezet át a Szinva patak felett, már több mint tíz éve Miskolc kulturális negyedének egyik legkedvesebb helye. Ezt a kedveltséget pedig annak köszönheti, hogy a szerelmesek zarándokhelyévé vált. Sokan keresik fel, hogy örök szerelmük jeleként ráakasszák lakatjukat, melyre saját és választottjuk nevét vésik, hogy aztán mindkét kulcsát a Szinva patak vizébe dobják. Persze nem volt ez mindig így. A híd régebben egy volt a Szinva patak sok hídja közül, és valljuk be, nem is a legszebb. Akik a főutcán múlatták az időt, vagy színházi előadásról jöttek, vagy oda mentek, jobbára ezt a hidat használták, lévén itt lehetett a leggyorsabban eljutni a patakparti parkolóhoz. Aztán a helyzet egy csapásra megváltozott, amikor a Szinva terasz megépült. Egyre több, a vendéglátásban érdekelt vállalkozó jelentkezett, hogy szívesen nyitna kávézót, sörözőt, éttermet a híd környékén. Így aztán a híd rövid idő alatt a patakparti szórakozás fontos része lett. Már nem rohantak át rajta az emberek, sokan megálltak és a patakban az árral szemben úszó halakat nézték, vagy beszélgetni a közeli asztalokhoz telepedtek. De hogy lett ebből a szerelmesek hídja? – kérdezheti az olvasó. A válasz roppant egyszerű. Mindössze egy éjszaka alatt.

2006 tavaszán az ország parlamenti választásokra készült. Választások idején gyorsabban intéződnek az ügyek, felgyorsul az élet, a nép jóvoltából hatalmat gyakorlók igyekeznek meggyőzni választóikat arról, hogy ismét őket bízzák meg az ország irányításával. Akkor, amikor ilyen lázban ég az ország, a képviselők azon törik a fejüket, hogyan lehetne még utoljára valami olyat csinálni, ami elnyeri az emberek tetszését. Így történt ez Miskolcon is. Azzal kerestek meg képviselők, hogy jó lenne valamit kitalálni. Valami olyat, ami tetszene az embereknek, és gyorsan meg lehet csinálni. A nyomaték kedvéért még hozzátették, ezzel a polgármester is egyetért. Azt válaszoltam, hogy majd meggondolom. Ebben maradtunk.

Este, amikor hazaértem, leültem az asztalomhoz, és a kérésükön töprengtem. Az első pillanattól kezdve a belváros járt az eszemben, a kulturális négyszögnek nevezett vigalmi negyed, ahol a város legjelentősebb épületei, kulturális intézményei találhatók. Egyre másra múltak a percek, aztán az órák, és csak agyonfirkált vázlatokig, áthúzott mondatokig jutottam. Pihenésként újságolvasásba kezdtem, és a szemem megakadt egy riporton, mely arról faggatta a megkérdezetteket, hogy hol töltik a Valentin-napot. Azonnal letettem az újságot és leírtam a füzetembe egy mondatot. Szerelmes Miskolc. Először Lillafüredre gondoltam, ahol József Attila az Ódát írta, aztán felidéztem a verset, és már tudtam, mi a feladat. A költőre oly nagy hatást gyakorló természeti környezet, a csillámló sziklafal és az elfutó patak hangulatát kell a belvárosban megtalálni. Így esett a választásom a Kandia közből a Szinva teraszra ívelő hídra.

Mert ez ugyanaz a patak, mely a költőt szóra bírta, és a hídra zárt lakat két kulcsát vizébe dobva arra gondolunk, hogy érzésünket, melyről hisszük, örökké tart, a kristálytiszta, csillogó víz elviszi a folyóba, majd a tenger végtelen kékjébe, hogy ott őrizze örökkön örökké.

Már csak nevet kellett adnom a hídnak, ami nem volt nehéz. Felírtam a lap tetejére: Szerelmesek hídja.

Másnap Fata György és Litwin József iparművészeket bíztam meg a híd átalakításával, akik elkészítették az első lakatot. Erre az óriás lakatra kérésemre azt vésték: Szeretem Miskolcot. Ma is ott van a hídon, több száz „szerelmes lakat” társaságában.

A Lakat-híd, vagyis a Szerelmesek hídja
A Miskolcra érkező turisták közül szép számmal akadnak olyan párok, akik együtt, kéz a kézben szeretnék felfedezni városunk csak a „szerelmesek számára látható oldalát”. A Szinva terasz nyugati végében nemcsak "csókváltó" padok, de egy kultikus híd is várja a szerelmeseket.
A Szerelmesek hídja az a hely, ahol egy kicsit szorosabbá tehetik kapcsolatukat. A szokás szerint egy lakatot kell elhelyezni a híd korlátjára, majd a lakat két kulcsát a szerelmesek a víznek háttal a Szinvába dobják, ezzel szimbolizálva, hogy szerelmüknek semmi sem vethet véget.
Mára már több száz különböző méretű, formájú és feliratú lakat díszíti a hidat. A megannyi lakat közül az egyik, a legnagyobb mégis kitűnik a többi közül. Ez volt az első, melyet e könyv (Fedor Vilmos: Miért Miskolc?) írójának kívánsága szerint „Szeretem Miskolcot” felirattal helyeztek el.